"Azt mondják, hogy mielőtt a tengerbe lépne, a folyó remeg a félelemtől... visszatekint a csúcsokra és a hegyekre... a hosszú és kanyargós utakra, amely dzsungeleken és városokon át haladt, és akkor meglátja az óceánt...megretten, hogy oda belépve csak az örök eltűnés vár rá. De nincs más út. A folyó nem térhet vissza. Senki nem mehet vissza. Visszatérni lehetetlen. Nincs más út, a folyó nem fordulhat vissza. A folyónak el kell fogadnia ősi természetét és be kell lépnie az óceánba. Csak is az óceánba lépve hígul a félelem... mert a folyó csak akkor érti meg, hogy nem arról van szó, hogy eltűnik és megsemmisül... hanem arról, hogy ő maga lesz az óceán..." (Kahlil Gibran)