Mikor válik valaki íróvá (vagy valamive) ? Amikor elkezd írni, vagy amikor valaki olvassa is amit ír? ...de aztán eszembe jutott egy idézet, de azt meg kellett keresnem. Most megtalaltam. Ime:

"Nem valunk gyogyitova. Gyogyitokent szulettunk. Azok vagyunk. Nehanyan meg mindig probaljak megerteni mik vagyunk. Nem valunk mesemondokka. Magunk es oseink megelt meseinek hirvivoi vagyunk. Azok vagyunk. Nehanyan meg mindig probaljak megeretni mik vagyunk. Nem valunk muvessze. Muveszkent szulettunk. Azok vagyunk. Nehanyan meg mindig probaljak megerteni mik vagyunk. Nem valunk irova, tancossa, zenessze, bekekuldotte. Igy, ezekkent szulettunk. Mind ezek vagyunk. Nehanyan meg mindig probaljak megerteni mik vagyunk. Nem tanuljuk mi a szeretet erzes. Szeretetkent szulettunk. Mi vagyunk a szeretet. Nehanyan meg mindig probaljak megerteni mik vagyunk." (“szabad” forditas: Kallai Angelika) https://www.kalandokfenyorszagban.com/

A kerdes meg mindig ott motoszkalt a terben. Mikor valik valaki irova? Amikor elkezd irni, amikor valaki olvassa amit ir, amikor penzt kap azert amit ir? Es akkor "megvilagosodtam" nem akkor amikor penzt kap az irasaiert, se nem akkor mikor olvasoi akadnak, de meg csak nem is akkor, amikor elkezd irni. Az ember akkor valik irova, ha ugy dont, hogy felvallalja onmagat, felvallalja aminek/amire szuletett, ha ugy dont koveti szive szavat, ha ugy dont barmi tortenjek is o ezt csinalja, ez a sorsa, vegzete, feladata. DONT. Kibuvok, mellek utak nelkul. Csak A terv letezik, nincs B, C...stb... Csak egy lehetseges ut van, amin a sziv vezet, ami, szilard, megingathatatlan, tiszta es aldott, mert MAGabol fakad.

En dontottem iro vagyok es alapitoja a Ray of Light-nak.

az eredeti angol: “We do not became healers. We came as healers. We are. Some of us still catching up to what we are. We do not became storytellers. We came as carriers of the stories we and our ancestors actually lived. We are. Some of us still catching up to what we are. We do not became artists. We came as artists. We are. Some of us still catching up to what we are. We do not became writers, dancers, musicians, peacemakers. We came as such. We are. Some of us still catching up to what we are. We do not learn to love in this sense. We came as Love. We are Love. Some of us still catching up to who we truly are.” Clarissa Pinkolo Estes – Nicole Sacrad Wild Woman Medicine

Photo by Dziana Hasanbekava from Pexels